A szeptemberi Péceli Hírekben hosszabb lélegzetű interjút olvashatnak Szöllősi Ferenc Attilával

“PÉCELNEK TÉRRE, LEVEGŐRE VAN SZÜKSÉGE”

Történelmi bűnnek tartja, hogy jelenleg a Penny a városközpont, és azt, hogy 2010 előtt a népességnövekedést nem követte az infrastruktúra fejlesztése. Szöllősi Ferenc Attila mindamellett tudja a megoldást, és azt szeretné, ha egy élhetőbb városban nőne fel nemrég megfogant gyermeke.

Hány hetes a pici?

Nyolc. Három éve várunk rá – kezdi a polgármester.

Mit érzett mikor kiderült, hogy érkezik?

Örömet és végtelen hálát a feleségem iránt, hogy megszüli a babát.

Ön hatvankét éves. Van, aki szerint felelőtlenség ennyi idősen gyereket vállalni.

Volt, aki megkérdezte tőlem: ugye azt tudod, hogy rossz esetben az érettségijét sem éled meg?

Mit válaszolt?

Azt, hogy a sorsunkat bár mi irányítjuk, egy magasabb hatalom szabja meg. Meglehet, vége az életünknek 35 évesen, de élhetünk akár 85 éves korunkig is. A baba érkezése még erősebbé tesz. Még inkább van miért, kiért élni, dolgozni. Az öregség legnagyobb csapása a céltalanság, hát ebben nem lesz részem…

Ha a családjára gondol, akkor boldog, de mi van, ha Pécel jut az eszébe?

Akkor az jut eszembe, hogy a városvezetés teljesítményével nagyjából elégedett vagyok, a fogadtatással viszont kevésbé. Az emberek elfelejtettek örülni, elfelejtettek boldognak lenni.

Én sem vagyok boldog, ha a péceli postán kell sorban állnom, vagy ha azt látom, egy szem Penny jelenti a belvárost.

Pécel bár város, sosem épült annak, az új városrészek kialakításával pedig csak romlott a helyzet. Megszűntek a közösségi terek, eladták, beépítették a területeket, nincs tér, nincs levegő. A már említett Penny helyén egy park volt régen. Milyen jó lenne ott időzni, beszélgetni, kávézni, ugye? Nem, a korábbi vezetés eladta, és a város szívében a park helyett egy üzlet van. Park volt a benzinkút helyén is. Azt a területet is eladták. A város melletti mezőgazdasági területek ugyanígy végezték. Felparcellázták, értékesítették, de úgy, hogy parkokat, játszótereket nem terveztek. Csak házakat és vékonyka utakat. A profit oltárán feláldozták az odaköltözők komfortérzetét.

Nyolc éve polgármester. Azóta nem volt hasonló eset?

Mi egyetlen földkupacot sem vontunk belterületbe, 2007-ben volt az utolsó eset. Ellenben nekünk kell orvosolni a kialakult helyzetet. Aki régebben él itt, tudja, mi történt. A tűzhöz közel állók a kárpótlás során jelentős mezőgazdasági területekhez jutottak, amelyek aztán hogy, hogy nem, belterületbe kerültek, és busás haszonnal eladták. Így lett házrengeteg a Kelőben, a Csatáriban, a Kopaszhegyen, és így lesz most a Maglódi út felett is.

Ezek az emberek ma is Pécelen élnek?

Igen, és emelt fővel járnak.

Mikor lesz valódi város Pécelből?

Pécelt várossá tenni harminc–ötven éves folyamat. Szűkek az utcák, a főút és a vasút is szétszabdalja. Idővel át kell alakítani a város szerkezetét, szélesebb utakra van szükség. Hangsúlyozom, Pécelnek térre, levegőre van szüksége. Idetartozik az is, hogy Budapest közelsége ugyanannyira hátrány, mint előny. Sokkal jobban érezhető a főváros elszívó ereje, mint akár Isaszegen vagy éppen Maglódon, de említhetem Gyömrőt is. Sok ember csak aludni, pihenni jár haza, a vállalkozása Budapesten adózik, közben pedig számon kéri rajtunk, hogy mit kap a befizetett adójáért. Az lenne az igazi lokálpatrióta gondolkozás, hogy a vállalkozását Pécelen jelenti be, nem pedig Pesten vagy Szlovákiában adózik. Minden fillér hiányzik a kasszából, ez is.

Állandó téma: Pécelen nincs elég közért. Miért nem jön a Lidl, az Aldi és még sorolhatnám?

Hosszú évekkel ezelőtt szó volt róla, hogy az Auchan nálunk építkezik, egy ideig ment a szóbeszéd, hogy végül miért nem jött, de azzal, hogy Maglódra ment, sok péceli vállalkozás sorsát megpecsételte. Felsorolhatom az összes nagy üzletláncot, amelyeknél érdeklődtünk már, miért nem jönnek. Nem jönnek, mert néhány kilométerre itt van az Auchan. Egyébként nem csak nálunk, Maglódon is visszavetette a kereskedelmet az érkezésük. Ott például bezárt a helyi Spar, nem bírta a versenyt. Ha már infrastruktúra: nekem is szívfájdalmam például a péceli posta. Kicsi, nem képes ellátni a feladatát. Nem rajtunk, a Magyar Postán múlik, hogy épít- e nagyobbat. A Magyar Posta szerint pedig megfelelő a nagysága. Visszatérve a boltokra. Nem szándékom folyton az előző vezetéseket szapulni, de egyszerűen nincs hely a városban, Vállalkozói Parkot sem alakítottak ki az M0-s mentén, pedig az bevételt hozott volna. Inkább eladták a területeket építési vállalkozóknak. Ezért építünk mi most Vállalkozói Parkot a Maglódi út felett. Ott ugyanis van még egy öthektáros önkormányzati terület. Megtehettük volna, hogy eladjuk építési telkeknek, aztán feléli a város a pénzt. Nem, mi úgy gondolkodtunk, a Vállalkozói Park hoz majd annyi iparűzési adót, amennyiből majd fejleszteni is lehet. Még a területeknél maradva. Gondolja csak el, felmerült legutóbb, milyen jó lenne egy játszótér vagy park az északi városrészben. Ehhez ugyebár önkormányzati területre van szükség. Nincs. Húsz négyzetméternyi sem maradt az önkormányzat birtokában. Ez valahol gyalázatos.

Egyébként hogy áll anyagilag a város?

Elmondom. A teljes adóbevételünk évente 480 és 520 millió forint között alakul. Ebben benne van az iparűzési adó, az ingatlanadó a gépjárműadó negyven százaléka és a sokat emlegetett kommunális adó. Itt jegyezném meg, Pécelen a törvényileg szabályzott adómaximum 48 százalékát vetjük ki adóként. De nem akarunk emelni, mert nem ez a megoldás. A megoldás az lenne, ha nem csökkenne folyamatosan az a támogatás, amit az államtól kapunk. Jelenleg az óvodák, iskolák és a város fenntartására 850-900 milliót kapunk évente. Így jön össze az 1,4 milliárdos éves költségvetésünk. Az elmúlt nyolc évben kétharmadával csökkent, de nem csak nálunk, minden önkormányzatnál. Éppen ezért rákényszerülünk, hogy az adókból bejövő pénz 70 százalékát az üzemeltetésre fordítsuk. Ezzel meg is válaszoltam, miért vannak még most is ilyen rossz állapotú utak a városban. Felmerül a kérdés: mit tehetünk, hogy mégis fejlődjünk? Pályázunk, folyamatosan. 2018-ban például 250 millió forintnyi pályázati önrészt különítettünk el erre a célra a költségvetésből. Ha nyerünk, minden egyes millióra kapunk kilencet. Sokkoló adatot mondok, idén ötmillió forint maradt olyan fejlesztésre, amely nem pályázathoz kapcsolódik.

A pályázatokon legalább nyernek?

Az elmúlt négy évben 32 pályázaton több mint 4,1 milliárd forintot nyertünk. Ez nagy siker. Ebből lesz óvoda, új orvosi rendelő, Vállalkozói Park, és az utakat is ebből próbáljuk helyre tenni.

Régóta Pécelen él, tehát tud válaszolni. Azt mesélik, korábban valódi közösségi élet volt a városban, segítették egymást az emberek. Manapság viszont…

Ma sajnos sokan úgy gondolkoznak, a kertjükkel véget is ér Pécel, nem érdekli őket, mi történik, viszont minden legyen rendben a városban. Sokan költöznek hozzánk Budapest belvárosából. Megértem. Kiváló a levegő, csodásak a péceli dombok. Aztán csak később döbbennek rá, hogy több a tennivaló egy zöldövezeti háznál, mint egy belvárosi lakásban. Remélem, idővel az új lakók is csatlakoznak a közösséghez, ráéreznek arra, hogy ez a város hiába szép fekvésű, az embereknek kell megtölteniük élettel, tartalommal.

Ha ennyire nehéz, miért csinálja?

Szeretem Pécelt és az itt élőket. Világéletemben közösségi ember voltam, s akarva-akaratlanul vezető szerepet kaptam. Valamiért bíznak bennem az emberek.

Jövőre is indul a választáson?

A mostani városvezetésnek van koncepciója, hiszünk abban, hogy Pécelt élhető várossá lehet tenni. A munkát elkezdtük, de ez nem néhány év feladata, éppen ezért igen, elindulok a jövő évi választáson is. A folyamatosság jót tenne a városnak, hiszen ahol négyévente változik a vezetés, ott évek mennek el azzal, hogy megismerjék, mibe is csöppentek bele. Mi nyolc éve folyamatosan teszünk a városért. Hiszek magamban, a csapatomban, és hiszek az új Pécelben!